2026. május 30-án szombaton mindenki nagyon korán kelt, háromnegyed 5-kor találkoztunk az iskola előtt. Egy közös fénykép elkészítése után elindultunk a határ felé. Sofőrünk, Sanyi bácsi nagy hozzáértéssel és felelősséggel vezette a buszt.

Néhány óra múlva már a határon találtuk magunkat, ahol kis várakozás után átléptünk Szerbiába. Első úticélunk Zenta volt, ahol a Városházát néztük meg, igaz csak kívülről, bemenni nem tudtunk, mert sajnos zárva volt, ezért egy közeli játszótéren töltöttünk el egy kis időt. Innentől kezdve minden létszám ellenőrzés a következőképpen zajlott.

Ezután a Tisza-parton a zentai csata emlékművénél elhelyeztünk egy nemzeti színű szalagot. Csantavéren megnéztük a gyönyörű szép római katolikus templomot. Délután Kishegyesen egy régi családi pékség udvarán kürtőskalácsot sütöttünk igazi kemencében.

A nap végén Kishegyes határában elfoglaltuk a szállásunkat a Kátai-tanyán, ahol nagy vendégszeretettel és finom ételekkel vártak minket.

Második nap Újvidékre utaztunk, ahol egy kedves idegenvezető segítségével megnéztük a péterváradi-erődöt, ahova 213 lépcsőfokon jutottunk fel.

Itt gyönyörű kilátás nyílt a Dunára, és megnéztük a nevezetes óratornyot is. Az óra érdekessége, hogy a mutatói ellentétesen mutatják az órát és a percet. 

Az alagút- rendszerbe is lementünk, ahol 12 méter mélységben egy 1 km-es szakaszt jártunk be.  Különleges történelmi helyszín ez, hiszen a törökök támadásai ellen építették, de ezt a várat nem támadták meg soha, nem zajlott itt csata.

Innen elsétáltunk az Einstein-múzeumba, ami egy érdekes, különleges interaktív kiállítás volt. Megismerhettük Einstein szerb feleségét, Miléva Maricsot, aki kiváló matematikus volt, és házasságuk alatt nagy hatással volt férje munkásságára.

A múzeum után Újvidék főterére mentünk, sétáltunk a főutcán és megnéztük Szerbia második legnagyobb római katolikus templomát és a Városházát is.

Egy kis szabadidős program után visszaérkeztünk a szállásunkra, ahol csoportokban feladatokat oldottunk meg az előző két nap látványosságaihoz kapcsolódóan.

Vacsora után táncházban tanultunk helyi tánclépéseket. Ezután a fiúk egy része kipróbálta a karikás ostor használatát. Hosszú nap után, kellően elfáradva mentünk pihenni.

Harmadik napunkon Szabadka városába érkeztünk. A szecessziós stílusú Városházán nézhettünk szét, majd a város sétálóutcáján fedeztük fel a nevezetes épületeket. Ezután egy kis szabadprogram következett, majd tovább utaztunk Tóthfaluba, a Mini Délvidék Parkba.

Eddig minden nap jó időnk volt, a faluba érve azonban esett az eső, de ez senkit sem érdekelt, ettől függetlenül jól éreztük magunkat. Tóthfalu egy 500 fős település, mindenki magyar, az idegenvezetőnktől érdekes történeteket hallottunk az itteni életről.

A Királyok és Szentek parkját, a Turul madár parkját és a Mini Délvidék Parkot jártunk végig, ahol Szerbia nevezetes épületeinek makettjét nézhettük meg, de egy háznál kecskét is fejhettek a bátrabbak. A szállásra visszaérve mindenki összepakolt, majd egy finom vacsorával zártuk a napot.

Az utolsó napon Palicsra érkeztünk, ahol Szerbia legnagyobb és legszebb állatkertjébe látogattunk el, majd a Palicsi-tó partján is tettünk egy sétát. Élményekkel gazdagodva indultunk el Szerbiából a határ felé. Kedden este 6 órára szerencsésen megérkeztünk az iskola elé.