Beszámoló a „Határtalanul Erdélyben” kirándulásról

2025. május 25 - 29. között öt csodálatos napot töltöttünk Erdélyben.

Amit indulás előtt már tudtunk. Erdély kulturális öröksége rendkívül gazdag, templomai, várai és középkori városai a magyar és európai történelem értékes részei. Erdély egy történelmi régió Közép-Kelet-Európában, amely ma Románia része, de hosszú ideig a Magyar Királysághoz tartozott.​ A területet a Kárpátok hegyvonulatai ölelik körül, természeti szépségei és változatos tájai lenyűgözőek.​ Trianon után, 1920-ban Erdélyt elcsatolták Magyarországtól, és Romániához került, ami mély nyomot hagyott a magyar nemzeti emlékezetben.​ A határok megváltozása után sok magyar kisebbségben maradt Erdélyben, akik a mai napig őrzik nyelvüket és hagyományaikat.​ A székelység, Erdély egyik legjellegzetesebb magyar közössége, különös figyelmet fordít identitása és autonómiája megőrzésére.​

Vasárnap reggel 5 órakor iskolánk elől indultunk. Nagyon korán keltünk, hogy a reggeli találkozásra 4:45 -re megérkezzünk a suli elé. Hosszú út várt ránk. Első állomásként Nagyváradon álltunk meg városnézésre. Felkerestük a Kanonok-sort, a püspöki székesegyházat.  Szent László városa igazi élményt ad az idelátogató kirándulónak. Gyönyörű főtere, európai színvonalú főutcája a tavaszi napsütésben gyönyörű látványt nyújtott. A Székesegyházban Szent Lászlóra emlékeztünk, sajnos a Szent László hermát nem tudtuk megtekinteni, mert vasárnap nem látogatható. Ezt követően a Királyhágó látványa varázsolt el bennünket. Kolozsvárra folytattuk utunkat. A magával ragadó vásári forgatag nagyon tetszett a gyerekeknek. Felkerestük Mátyás király szülőházát, amelynek állapotán igen csak meglepődtek a diákok. Ma művészeti egyetem működik benne, azaz aktív kiszolgálója a ma élő embereknek. A műemlék épületet tanulóink megkoszorúzták, tisztelegve elődeink előtt. A hosszú út végén, sok élménnyel, kilométerrel a lábainkban, nagyon megörültünk, hogy már a szállásra tartunk. Vacsorára meg is érkeztünk Nyikómalomfalvára. A második nap reggelén utunkat Fehéregyházára vettük, hogy megtekintsük a segesvári csata helyszínének közelében állított turulmadaras obeliszket, mellyel tisztelegnek a csatában elesett hősöknek. Következő állomásunk Székelyudvarhely volt, ahol a magyarság emlékezetére történelmi emlékparkot emeltek. Meglátogattuk a Benedek Elek Főiskolát és a Szent László termet a Városházán. Majd Szejkefürdőre vezetett utunk, ahol a legnagyobb székely, Orbán Balázs sírjánál, megcsodálhattuk a székelykapu-sort. Nagy csodálattal tanulmányozták a diákok a kapuk mintázatát és díszítőelemeit. Meglepődtek némely kapu korán, hogy a szépen megmunkált, jól kezelt fa még mindig állja az idő múlását. A mai nap végállomása "Mini Erdély Park" meglátogatása volt. Sajnos a nap végén az időjárás nem kedvezett a kirándulásnak, eleredt az eső. A vacsorát követően kvízjátékban számoltak be a gyerekek az elmúlt két nap eseményeiről, a látottakról. Csoportban dolgoztak, ezzel fejlesztve együttműködési kompetenciájukat, a kommunikációjukat. Nagy lelkesedéssel törekedtek minél több kérdésre jó választ adni. Ügyesek voltak, sok mindent megfigyeltek, jól teljesítettek. A harmadik nap első programja reggeli után, Nyikómalomfalván élő Jenő bácsi fafaragó műhelyének felkeresése, aki eredeti szakmáját tekintve, maga is tanárember. A fa iránti tisztelete és szeretete édesapjától ered, aki szabadidejében maga is a székelykapu készítésével foglalkozott. Jenő bácsi műhelyében, igazi csodákkal ismerkedhettek meg a gyerekek, és kipróbálhatták a fafaragó mesterek mindennapi megterhelő munkáját. Lelkesen, nagy odafigyeléssel álltak neki a motívumok kifaragásának. Még a lányok is szívesen fogtak vésőt és kalapácsot a kezükbe. A gyerekek közösen még iskolánk monogramját is kifaragták. Meg is állapították, nehéz egy mesterség a fa megmunkálása. Nehezen hagyták el Jenő bácsi műhelyét. Majd Korond felé vettük utunk, hogy ősi mesterségekkel ismerkedjünk meg. Megismerhettük a parajdi Sóvidék legendáját. Aztán nem csak hallomásból, hanem személyesen is megtapasztalhattuk a sóvágás mesterségét és hatásait, mind ezt Tófalvi Csaba mester bemutatójának köszönhetően. Megismertük a sóvágás fázisait, beszéltünk a só fontosságáról, jótékony hatásáról. Közben egy kis kémiai és fizikai ismeret felelevenítésére is sort kerített Csaba bácsi. Utunkat a taplászat ismerkedésével folytattuk. Igazi és már kihalófélben lévő mesterséget ismerhettek meg diákjaink, ahol Zoli bácsi a taplászat mesterségéről és szenvedélyéről beszélt nekünk. Erről a mesterségről nem igazán voltak ismereteink. Taplászat? A taplógomba hasznosítása? Csodálkozva hallgattuk és figyeltük Zoli bácsi és felesége bemutatóját és előadását, ami az emberek kreativitására, találékonyságára, a természet nyújtotta anyagok felhasználására hívta fel a figyelmünket. Az édesség sem maradhatott ki a napunkból, a természet és a méhek összefogásával készült mézzel a méhészet, mint ősi mesterséggel ismertetett meg bennünket Ildikó néni. A fenntarthatóság jegyében hallgattuk előadását, ami bizony arra is felhívta a figyelmünket, mekkora veszélyben vannak a méhek, amik nélkül a természet, az élővilág és legfőképpen mi emberek is veszélyben vagyunk. Örömmel töltött el minket, diákjaink felkészültsége, biológiai ismeretei a témában. Tényleg édesre sikerült a látogatás, mivel az interaktív előadás közben finomabbnál finomabb mézet kóstolhattunk. Szép, de igen nehéz munka a mai napon megismert mesterségek mindegyike. A nap végén, Farkaslakán az egyik legnagyobb magyar, Tamási Áron születési helyén jártunk. Sírjánál elhelyeztük az emlékezés koszorúját. A negyedik nap reggeli után, a sok eső ellenére a Békás-szoroshoz vezetett az utunk. Félelmetes, de ugyanakkor lenyűgöző látvány fogadott bennünket. Majd tovább utaztunk a Gyilkos-tóhoz. Az esőzések miatt a tó vizének szintje megemelkedett, kicsordult. Kicsit félve közelítettük meg. Megismerkedtünk a tó létrejöttével, kialakulásával. Szembesültünk újra azzal, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva a természetnek. A fenntarthatóság megerősítést kapott, mivel mi emberek a jó létünk, a kényelmünk érdekében a természetet átalakítjuk, sérüléseket okozunk számára, amely előbb vagy utóbb visszaveszi, ami az övé.

Az utolsó este a kvízjáték kiegészült csapatinduló írásával, drámajátékkal. A feladatok megoldása a látottakra kellett, hogy épüljön. A gyerekek által választott Mátyás mondák kerültek bemutatásra, valamint elmondták az általuk írt indulót, csatakiáltást.

A gyerekek megtapasztalhatták, milyen fontos az összetartás, megőrizni a magyarságunkat, a vendégszeretet, amivel a szállásadóink fogadtak, amerre csak jártunk, magyarul szóltak hozzánk, példaértékű a magyar nyelvet megőrizni anyanyelvünket megtartani. Megtapasztalták, milyen értékes magyar emberek kerültek ki Erdélyből: Mátyás király Tamási Áron, Orbán Balázs. Ősi mesterségeket is megismertünk – kézművesség, a mesterember ma is nagyon értékes. Megtapasztalhattuk a medencejelleg előnyét és hátrányát, esőzések, patakok vízhozamának hirtelen bekövetkező, gyors növekedését.

Utolsó nap, a kora reggeli órákban neki vágtunk a Tordára vezető útnak és a tordai sóbányát kerestük fel. A tervezett út változásának oka, hogy a parajdi sóbánya területén rövid időn belül lehullott nagy mennyiségű csapadék következtében a patak vízhozama többszörösére nőtt, amelynek következtében a mederben végrehajtott beavatkozások ellenére a meder alját a megnövekedett hordalék felszakította és a víz betört a bányába. Az elöntés mind a három szintet, így a látogatói szintet is érintette. Ennek következményeként a bánya látogatása lehetetlenné vált. Mivel a sóbányászat nagy múltra tekint vissza és évszázadokon át nagy jelentőséggel bírt a sóvidék a gazdasági életben, így mindenképpen szerettük volna megmutatni a gyerekeknek a só kitermelésének módját, a kapcsolódó szakmákat, az egészséges életmódban, gyógyászatban betöltött mai szerepét. Így éltünk a lehetőséggel és a hazautazást megszakítva bejártuk a tordai sóbányát. Nagy csodálattal, a látványtól lenyűgözve élték át a sóbánya látogatását felnőttek és gyerekek egyaránt. Akadt olyan kísérő pedagógus, aki nem járt még soha sóbányában. A természet alkotta, az ember környezetátalakító munkájának köszönhetően lenyűgözte a sóbánya. Néhányan, akik légúti betegségben szenvedünk, (allergia, aszma) a bányalátogatás pozitív hozadéka volt a légutak „kitisztulása”, még ha rövid időre is. Megfáradva, sok-sok élménnyel indultunk haza.