Kárpátalja 2019 (a 7. osztályosok beszámolója alapján)

Az idei esztendő II. Rákóczi Ferenc emlékéve.
Ennek apropóján, Kárpátalján, „A nagyságos fejedelem útján” elnevezésű projekt
résztvevőiként 35-en utazhattunk Ukrajnába, Kárpátaljára.
A „Trianon” előtti Magyarország területén látogathattuk meg magyar történelmi emlékeinket,
és az ott élő magyarokat. A Rákóczi család Észak-Magyarországon, és ott, Kárpátalján is
hatalmas birtokokkal rendelkezett.

A Magyar határt, Beregsuránynál léptük át. A gyerekeknek már itt is volt tennivalója,
megfigyelni valója bőven. Ez az országhatár egyben az Európai Unió és a Schengeni övezet
határa is. Határátlépés csak útlevéllel! Az útlevelünkről olyan dolgokat is megtudtunk, amit
nem is gondoltunk volna.
1. A határ túloldalán már várt bennünket Laci bácsi, aki kárpátaljai magyar. Segített
nekünk magyar történelmi emlékeinket megismerésében, megtalálásában.
Együtt indultunk Munkács várába.
Már a buszon megtudtuk Rákóczi édesanyja: Zrínyi Ilona, itt nevelte fiát.
Lényegében innen indult a Rákóczi vezette szabadságharc.
Ennek a várnak közelében táboroztak hajdan a honfoglaló magyar törzsek.
A munkácsi váron a 1000 éves millenniumra állított turul madár megújult másolatát
ma is láthatjuk. Szárnytávolsága közel 5 méter.
Hirdeti, az egykori Magyarország nagyságának létét.
A várban a már meglévő négy csapatnak kutató gyűjtő feladatai voltak. Verset is kellett
írni Zrínyi Ilonához, melyet fel is olvastuk, a szobra felé fordulva.
Beregszászon elfoglaltuk az 5-6 fős szobáinkat.
Este a csapatok feldolgozták a nap történéseit, majd alvás.
A takarodó 11 órakor volt, hiszen más is lakott a kollégiumban.
Ez nem mindenkinek sikerült.
2. Ébresztő! Reggeli és mentünk Szolyvára. Itt egy emlékparkot találunk, ahol több
tízezer elhurcolt magyarnak állítottak emléket.
MÁLENKÍJ ROBOT „ KIS MUNKA” lefordítva magyarra
-Mondták az orosz katonák, és elhurcolták a magyar lakosságból a 18-55 év közötti
férfiakat. 40 ezerből 11ezren SOHA NEM TÉRTEK HAZA!
Elhelyeztük az emlékezés koszorúját
Utunkat Polena gyógyvízforrása felé vettük
A vízből lehetett kóstolni is, jó, de nem finom.

Fülöpfalvai kilátó a következő állomás.
A Borsai havasok hófödte csúcsait közelről csodálhattuk meg
Sipot vízesése volt a következő helyszín. Itt is gyönyörködhettünk a természet
szépségében.
A pravoszláv arany tetejű, hagymakupolás férfikolostor meglátogatása különleges
élmény volt mindannyiunk számára. Ilyet itthon sehol sem láthatunk.
Este a Beregszászi kollégiumban a nap eseményeinek feldolgozása csoportokban, a
már megszokott módon.
3. A következő reggel. Sárosoroszi testvériskolánk meglátogatása.
Nagy szeretettel vártak, 70 diák tanul itt magyar nyelven.
Volt műsor, sport, beszélgetés, szövődtek barátságok és talán más érzelmek is. Nagyon
jól éreztük magunkat.
Délután: Csetfalva református temploma.
Kazettás mennyezete ritkaság, a magyar népművészet lenyomata.
Fából készült harangtornya, építészeti kuriózum.
A mellette épült ökumenikus templomban, olyan bölcsességeket kaptunk, mitől szólni
ne tudott szánk. Ott, abban a különleges csendben lelkünk egy pillanatra összeért.
Beregszászon a nap levezetéseképpen volt egy kis játszótér is.
Este „rendhagyó magyaróra” nyelvünkről, hogy milyen sokoldalú, árnyalt kifejezésre
mennyire alkalmas. Kárpátalján ezt kiemelt fontosságúnak tartják.
4. Beregszász, a csapatoknak magyar történelmi emlékek felfedezése volt a feladat.
A megtalálást, szelfivel kellett bizonyítani.
Találkozó és pontgyűjtő verseny: II Rákóczi Ferenc Magyar Főiskola udvarán.
A főiskolán II. Rákóczi Ferenc mellszobrának megkoszorúzásával lényegében lezártuk
a négy nap programját.
Koszorúinkat magunk készítettük, ezzel is tisztelegve elődeinknek.
REMEK 4 NAP VOLT!
Talán jobb magyarként tértünk haza, mint mikor elindultunk Kárpátaljára.

CSATAKIÁLTÁS:
Hernád menti gyerek vagyok
Hogyha lehet, utazgatok.
Ha utazok, én örülök,
DE mindenhonnan hazajövö.

„Megvalósult a Magyar Kormány támogatásával”