Kárpátalja 2017. szeptember 20-23.
Szavak nem tudják visszaadni a Kárpátalján tett látogatásunk élményeit.
Ungvár, Munkács, Sárosoroszi, Tiszaújlak, Tiszacsoma, Szolyva, Csetfalva, Beregszász, Verecke.
Ezek a nevek akkor telnek meg tartalommal, ha ott állhatunk a helyszínen és hallgathatjuk annak a tiszta lelkű földrajz-történelem szakos tanárnak, az idegenvezetőnknek az élvezetes ismertetőit.
Varjú Zoltán megállás nélkül ontja hetedik évfolyamos tanítványainkra az ismeretanyagot, az ungvári templomokról, Petőfi Sándor városhoz kötődő élményeiről, Munkács váráról és Zrínyi Ilona hősiességéről, a malenkij robotról, a beregszászi magyar főiskoláról a Kárpátok hegyvonulatairól, a honfoglaláskori temetőről, a vereckei hágón állított milleniumi emlékműről és hosszan sorolhatnám magyarságunkhoz kötődő történelmi emlékeket.
A sok templom, múzeum és emlékmű megtekintése között jó kikapcsolódást jelent a Sárosoroszi Általános Iskolában tett látogatásunk. Olyan örömmel, nevetve és integetve jönnek elénk a gyerekek, mintha régi ismerősök lennénk. Közös műsor után ebédelünk, majd hatalmas kosármeccset vívnak előbb a fiúk, utána pedig a lányok. Jókedvűen búcsúzunk el, hiszen tudjuk, néhányukkal még találkozunk, mert másnap jönnek velünk kirándulni.
Szolyván az emlékparkban tett látogatás megrázó élmény. Zoltán személyes vallomása családjáról testközelbe hozza a gyerekek számára is azt az élethelyzetet, amit ma már elképzelni sem tudunk, hogy a családtagjainkat ártatlanul elhurcolják, megkínozzák, és soha többé nem láthatjuk viszont őket.
Polenán kárpátaljai ásványvizet kóstolunk. Idegenvezetőnk rendkívül találó elnevezése a harmadik típusú múzeum, ahol helyi jellegzetességeket vásárolhatunk. A polenai bazárban tehát mindenki apró csecsebecsékre költheti fölösleges hrivnyáját.
Hosszú buszozás következik a Vereckei hágóhoz. Útközben sem maradhat el a fáradhatatlan tájékoztató a hegységek képződéséről. Így nemcsak történelmi ismereteinket bővíthetjük, de gazdagodik földrajzi tudásunk is a vidékről. A Szarvas patakból hozott kövek drágábbak a legdrágább kincsnél, hiszen örök emlékét hordozzák annak, hogy ott jártunk, hol őseink meghódították ezt a földet és letelepedtek rajta.
Mindezt a sok élményt, amit megélhettünk a négy nap alatt áthatja az a tudat, hogy nem Magyarországon vagyunk, mégis magyarok között, hiszen mindenütt magyar szót hallunk, de ez Ukrajna. Utolsó esténken képet kapunk arról hogyan lehet valaki magyar miközben ukrán. Elgondolkodtató előadást hallhatunk egy pszichológustól arról, hogy mit is jelent magyarnak lenni otthon Magyarországon, és magyarnak lenni Ukrajnában. 
Utazásunk során tanítványaink nemcsak múzeumokat és emlékműveket láthattak, hanem személyes kapcsolatba is kerülhettek az itt élő gyermekekkel, kollégiumi diákokkal, felnőttekkel, magyar emberekkel. Erősödött összetartozás érzésük, magyarságtudatuk.